Ismeri a napelemek történetét?——(Részlet)

2023. február 08
Mielőtt a Bell Labs 1954-ben feltalálta volna az első modern napelem panelt, a napenergia története az egyik kísérlet volt az egyes feltalálók és tudósok által végzett kísérletek között.Aztán az űripar és a védelmi ipar felismerte értékét, és a 20. század végére a napenergia a fosszilis tüzelőanyagok ígéretes, de még mindig drága alternatívájává vált.A 21. században az ipar elérte a kiforrottságot, bevált és olcsó technológiává fejlődött, amely gyorsan felváltja a szenet, az olajat és a földgázt az energiapiacon.Ez az idővonal kiemeli a napelemes technológia megjelenésének néhány fő úttörőjét és eseményét.
Ki találta fel a napelemeket?
Charles Fritts volt az első, aki 1884-ben használt napelemeket elektromos áram előállítására, de még 70 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elég hatékonyak legyenek ahhoz, hogy hasznosak legyenek.Az első modern napelemeket, amelyek még mindig nem voltak hatékonyak, a Bell Labs három kutatója, Daryl Chapin, Gerald Pearson és Calvin Fuller fejlesztette ki.Russel Ohl, a Bell Labs elődje felfedezte, hogy a szilíciumkristályok hogyan működnek félvezetőként fény hatására.Ez megteremtette a terepet ennek a három úttörőnek.
A napelemek időtörténete
19. – 20. század eleje
A fizika a 19. század közepén virágzott, az elektromosság, a mágnesesség és a fény kutatásának úttörő kísérleteivel.A napenergia alapjai a felfedezés részét képezték, mivel a feltalálók és tudósok alapozták meg a technológia későbbi történetének nagy részét.
A 19. század végén és a 20. század elején
A modern elméleti fizika megjelenése elősegítette a fotovoltaikus energia jobb megértésének alapjait.A kvantumfizika leírása a fotonok és elektronok szubatomi világáról feltárta azt a mechanikát, hogy a bejövő fénycsomagok hogyan zavarják meg a szilíciumkristályokban lévő elektronokat, hogy elektromos áramot hozzanak létre.
Tipp: Mi a fotovoltaikus hatás?
A fotovoltaikus hatás a szoláris fotovoltaikus technológia kulcsa.A fotovoltaikus hatás a fizika és a kémia kombinációja, amely elektromos áramot hoz létre, amikor egy anyagot fény ér.